Műanyag eszközök a házi sörfőzésnél

Fontos a higiénia betartása

Műanyag palackos sör

Napjainkban egyre elterjedtebb a kézműves sörfőzés, a házi sörkészítés. A folyamat során rendkívül fontos a higiénia és a fertőtlenítés, a tisztasági követelmények betartása. A baktériummentes környezet előfeltétele az egyedi sörminőségnek, hiszen a nem kellő mértékben kezelt ivóvíz és élesztőgomba megváltoztatja az elkészült ital ízért és minőségét.

A műanyag eszközök

Amikor magáncélra főzünk sört, nincs lehetőségünk, illetve nem is gazdaságos nagyüzemi minőségű berendezések és eszközök beszerzése, ezért műanyag eszközöket alkalmazhatunk, melyek előnyei:

• rendkívül olcsók
• könnyen kezelhetők, az üveghez képest könnyű a súlyuk
• szinte bármilyen méretben és űrtartalommal elérhetőek
• könnyen és gyorsan tisztíthatók, fertőtleníthetők
• törhetetlen és tönkretehetelenek.

A műanyag eszközök veszélyei

A műanyagból készült edények és palackok rengeteg előnyük mellett veszélyeket rejtenek a sörfőzők számára. A műanyag legtöbb veszélyét egyelőre nem ismerjük, mivel rendkívül elhanyagolt a kutatásuk, azonban az elmondható, hogy az egészségre veszélyes reakciók akkor mennek végbe, ha mechanikai sérülést szenvednek az edények, eszközök.

Veszélyes anyag

A legtöbb műanyagtípus önmagában túlságosan rideg lennem ezért lágyítót használnak gyártása során. A legelterjedtebb ilyen anyag a kadmium, mely azonban károsítja a veséket. A sérült műanyagból a sör egyes adalékanyagai kioldják a kadmiumot, ezen a legalaposabb tisztítás és fertőtlenítés sem segíthet.

Biztonságosnak mondható műanyag eszközök:

• ha a műanyag új
• alacsony hőmérsékleten alkalmazzuk, a sört csak lehűtve önjük bele
• ha rövid tárolási idővel dolgozunk
• ha nem savas az ital.

PET és PVC

A PVC eszközök alkalmazásának egészségkárosító hatása lényegében bebizonyított, azonban a jelenleg biztonságosnak ítélt PET palackok is rejtenek veszélyeket. A sörfőzőnek mérlegelnie kell a rozsdamentes acélból, üvegből vagy fából készült eszközök használatát, hiszen ezek magasabb áruk ellenére sokkal egészségesebbek, fertőtlenítéssel az üvegpalackok többször, biztonságosan használhatók.

A sörfőzéshez tiszta víz kell

A sör minősége a víz minőségétől is függ

Sörfőző berendezések és a tiszta ivóvíz

A sörkészítésben az elkészült ital minőségét rengeteg tényező befolyásolja: a maradék élesztő szakszerű és tökéletes eltávolítása, a berendezések és palackok fertőtlenítésének módja, és az alapanyagok minősége. Az egyik legfontosabb alapanyag, mely az elkészült sör ízét és minőségét döntően befolyásolja, az a víz. Az italkészítés során nem csak élelmiszer biztonsági szempontból kell kezelni azt, de pontos alkotóelemei az ízre is komoly hatással lehetnek.

A vízkeménység és a sör

A tiszta víz az alkoholkészítés legfontosabb alapanyaga. A pálinka, konyak és a sör élvezeti értékének meghatározó tényezője. Az ital ízét elsősorban a víz keménysége befolyásolja. A víz keménysége azt jelenti, hogy jelentős mennyiségű só található benne, mely értelemszerűen az élvezeti értéket is befolyásolja.

A sörgyártásban elhasznált víz keménységi fokát °nk-ban, azaz német keménységi fokban mérjük:

• 0-5 °nk – nagyon lágy
• 5-9 °nk – lágy
• 9-13 °nk – közepesen kemény
• 13-19 – elég kemény
• 19-30 °nk – kemény
• 30 °nk felett nagyon kemény.

Mivel a víz keménységét kétféle só alkotja, beszélhetünk karbonátos és nem karbonátos keménységről. A sör fajtájától és komlótartalmától függ, hogy a különböző vízkeménység mennyire befolyásolja az elkészült ital ízét és minőségét.

Milyen vízből, milyen sör készíthető?

A Pilseni sörhöz például szigorúan lágy sörre van szükség, a müncheni klasszikus barna sör azonban közepesnél keményebb vízből is elkészíthető. A hagyományos sörfőző mesterek a vízminőséget nem tudták megváltoztatni, ezért az adott vízminőségű területen csak behatárolt technikával főzött söröket készíthetek. Manapság az ipari víztisztító berendezések segítségével bármilyen ivóvízminőség előállítható. A tiszta víz a lágy világos sörök legfontosabb alapanyaga.

Az ivóvíz minősége

Természetesen a vízkeménység mellett annak klór és baktériumtartalma is befolyásolja a sör minőségét, tehát lényegében az elkészült ital típusát. A házi vagy ipari sörfőzésnél is fontos lehet a helyi vízkezelés, tehát különféle adalékanyagok és szűrők segítségével eltávolítani a szennyezőanyagokat, majd a kívánt szintre lágyítani a vizet.

Az elkészült italok palackozásánál arra kell odafigyelni, hogy az edények tisztítása során olyan fertőtlenítő anyagot használjunk, melynek az esetleges maradékai nem befolyásolják a sör ízét.

Sörivás a Télikertben

Arvisura letöltése a karib térségben

Karibi hangulat a kupola alatt

A karib térségben A Télikert Söröző a kedvenc iddogáló helyem lakásunk közelében. Csak belépek és máris karibi hangulatban találom magam a pálmafák alatt. Amit itt a képen láttok, az a kedvenc helyemen belüli kedvenc sarkom, ahol oly jólesik üldögélni. A kiszolgálás nem túl gyors, de ha az ember nem feleseket akar gyorsan belökni, hanem jófajta serital mellett meditálni - akkor ideális. Itt szoktam a legjobb Arvisurákat letölteni a torkomon.

Teraszbeépítés - kupolatető

A télikertes megoldás teraszbeépítéssel jött létre. A Pub eredetileg nyitott kerthelyiségében előbb egy placc épült, teraszféleség, aztán előbb fedelet húztak fölé, de az úgy eléggé snasszul nézett ki. Jött az ötlet és gyönyörű kupola épült a télikert jellegűen utóbb berendezett rész fölé. << a Caribi Pub díszévé vált ez a létesítmény. És még a helyben főzött speciális házi sör is iható. Illetve hát persze csak ironizálok. A ser kitűnő ebben a sörözőben, de rendes pubhoz illően van konyha is és az sem utolsó. Épp csak soha nem vagyok éhes. Szomjas annál inkább. Még téli napokon is, amikor külön élvezet a trópusi hangulatú pálmakertben söröket fogyasztani.

Karibi télikert kialakítása kupolatetővel - Caribi Pub - téli sörkert

De a sör azért megmaradt

Az ókori Mezopotámia és Egyiptom népei ma is vitatkozhatnának arról, hogy kié a szabadalom, ha nem pusztultak volna ki. De a sör azért megmaradt.

Mint tudjuk, Mezopotámiában már időszámításunk előtt hétezer évvel ittak sört, és áldozták Ninharnak, a bika képében ábrázolt sumér istennek – aki a mennydörgés és felhőszakadás ura volt–, és áldozták feleségének, Ninigarának. Egyiptomban a titokzatos mitológia legősibb istenei közé sorolt Ozirisznak köszönték a sört. Ő terjesztette a kultúrát nemcsak Egyiptomban, de más népek között is. Istennek tartották, ám nagyon is emberi módon, ittasan elkövetett félrelépéséért az életével fizetett. Újjáéledt, s ő lett a halottak istene. Az ókori egyiptomiak a mezőgazdaság istenét is tisztelték benne. Ő ajándékozta meg a földieket a henketnek nevezett erjesztett itallal, ami időszámításunk előtt ötezer évvel mindennapi tápláléknak számított.

Babilonban, ha nem is tartották isteni eredetűnek, azért ismerték, ünnepi és mindennapi italként egyaránt fogyasztották. Hammurabi (i. e. 1728-1686) a világ legrégibb jogrendjében szabályozta - s oszlopra vésette - a kocsmák látogatásának, a sör fogyasztásának rendjét, és büntetéssel, vízbe vetéssel fenyegette a sört áruló asszonyt, ha annak ellenértékét ezüstben merte volna kérni.

Feltehetőleg az i. e. 10. századtól kezdve kevertek az árpához komlót. Már ez a sör juthatott el Egyiptomból görög közvetítéssel Európába, ahol nyomai fennmaradtak az i. e. 800 körül kialakult korai hallstatti kultúrából Ausztriában.

Hellászban és Rómában, ahogy erről már szó esett, többre becsülték a sörnél a bort. Görög-római forrásokból azonban tudunk sörivó népekről. Antiochus tudósít arról, hogy i. e. 300 körül a trákok árpából sört készítettek, amit fűszerekkel ízesítettek. Az illírek Dalmáciában, a kelták a mai Spanyolországban, a frankok a mai Németország és Franciaország területén ugyancsak sörfogyasztók voltak. Hogy a sör a brit szigetekre is eljutott, azt mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy az i. e. 1. századból fennmaradt pénzérmék egyik felén Cunobelin angol király - Shakespeare drámájában Cymbeline néven szerepel -, a másikon viszont árpakalász látható.
De megerősíti a sör elterjedését a híres római író, Plinius is:
"Az egész világ részegeskedik. Nyugati népek áztatott gabonával isszák le magukat", amit a görög Dioszkoridesz így egészít ki: "Az árpából készített kormi, amit gyakran bor helyett isznak, fejfájást okoz. Hasonló italt Britanniában is előállítanak."

Ha valóban fejfájást okozott volna a sör, aligha vált volna természetessé Britanniában a túlzott italozás, olyannyira, hogy azt az 5. században akkor már ott is tekintélyes katolikus egyház elítélte. Legalábbis a kötelékébe tartozókat. Ebből az időből maradt fenn Gildas történész-szerzetes figyelmeztetése:
"Ha egy szerzetes olyan sokat ivott, hogy nem forog a nyelve, s így nem tud részt venni a zsoltármondásban, ne kapjon vacsorát."

A kontinensen Nagy Károly frank uralkodó (742-814) alatt virágzott a kolostorokban a sörfőzés. A szerzetesek a zarándokoknak készítették a gyengébb konventsört, maguknak az erősebb pátersört. A legenda szerint Nagy Károly kortársa, a németalföldi Flandria uralkodója, Gambrinus találta fel a sörfőzést. Később őt választotta patrónusának a német sörfőzők céhe.
A 12. századtól kezdve a kontinensen a sörfőzés már nem a kolostorok privilégiuma: a családok az otthonukban készítették a sört. Ám a házi sör minősége bizonyára gyengébb volt, mint a brit szigeteken főzötté. Ezt valószínűsíti az az 1158-ból fennmaradt levél, amely arról számol be, hogyan érkezett Franciaországba Thomas Beckett, a későbbi canterburyi érsek, hogy megkérje Henrik herceg számára egy francia hercegnő kezét:
"Két szekér csak vasdongájú söröshordókkal volt megrakva, a sör válogatott dús gabonából készült ajándékként a franciáknak, akik számára újdonság volt a tápláló, seprőmentes, színben a borral vetélkedő, ízben azt felülmúló ital."