A sör rövid története

A sör történeti eredete

sör - sörgyártás -  sör felfedezése és rövid története 

Bár az Arvisurák szerint az első kézműves sör receptjét az ősmagyarok hozták magukkal a Szíriuszról, mégpedig Anyahita pendelye alatt, ám mégis, ha valamit fel akarunk értékelni, nem rájuk hivatkozunk, hanem gyakran azt mondjuk: már a görögök is... (Lásd: De mégis, mit adtak nekünk a görögök?) Nos, a sörre ez nem érvényes, mert bizony a sör megjelenése az ógörög kultúra fénykorát azért jóval megelőzte. A tiszta források szerint az egyiptomiak a Nílus völgyében már készíthettek sört, vagy legalábbis sörhöz nagyon hasonló italt, ezt bizonyítják környéken végzett ásatások, illetve az ezek során feltárt, a régészek becslése szerint közel 7000 éves edény, amelyben az ősi sör anyagának bizonyos maradványait sikerült azonosítani. 

De más források alapján is bizton állítható, hogy a  sörgyártás több ezer éves múltra tekint vissza. A babilóniai király Hamurabi egyik kőoszlopba vésett törvényéből tudjuk, hogy a sört folyékony kenyérnek nevezték, a kovászt anyasörnek, a kenyeret szilárd sörnek.

Csak feltételezhetjük, hogyan találták fel a sör „elődjét”. Valószínű, egy kenyérdarab nedves lett és elkezdett a napon erjedni. Ez a megerjedt kása az alkoholtartalma miatt érzékszervi bódulatot okozott. A folyamat az évezredek alatt sokat fejlődött, finomodott a technológia, de vitathatatlan, hogy a sör és a kenyér közeli rokonságban vannak egymással.
Egyiptomban is nagy becsben tartották a sört, hiszen az isteneiknek is kenyérrel és sörrel áldoztak. Az ókori Mezopotámiában is kenyérből készült a sör, de az egyiptomiak tésztából készítették a sörüket. Sok esetben a pékség egyben a sörkészítés műhelye is volt.

Csak tiszta forrásból öntik a sört

Európában is hamar meghonosodott a sörkészítés folyamata, különösen a borkészítésre nem alkalmas területe-ken. A gallok továbbfejlesztették a sörfőzést, árpából állították elő a bódító italukat. Először a kolostorokban a szerzetesek főztek nagyobb, piaci mennyiségeket, később ezekből a tapasztalatokból fejlődtek ki a 14. században a sörfőző céhek. Európában kedvelt volt még a méhsör, amelyet mézből erjesztettek és a germán törzsek kedvelt itala volt. Ma tudjuk, hogy a méhsört a cukor közvetlen erjedése miatt inkább a bor kategóriába kell sorolni.

Sörszentelő jezsuiták

Hazánk területén elő őslakók is ismerték a sörfőzést, ők az egyik elmélet szerint valószínűleg a germán törzsektől tettek szert erre a tudományra. Mások kutatása szerint viszont - ázsiai rokonunktól, a csuvas népcsoporttól ered a sörfőzés ismerete. A hun törzsek tagjai leginkább a méhsört fogyasztották, csak később tértek át az árpára, mint sör alapanyagra.

A sörcefre ízesítésére eleinte különböző fűszereket használtak, később a komló lett a kizárólagos aromásító.

Nagy utat tett meg a sörkészítés, hiszen kezdetben a sörben úszkáló gabona magvakat "kerülgetni" kellett, és a sör koronája, a hab is csak a komlózás és a sörgyártás-technológia fejlődésének köszönhető.

Nagy áttörést jelentett a XIX. században Pasteur felfedezése a mikrobákról, amelyek az italgyártásban is alapvetően fontosak lettek. Fertőtlenített tiszta ivóvizet ezóta használnak.

A műszaki haladással egyidejűleg a sör népszerűsége rohamosan nőtt, és ezzel együtt a fogyasztott mennyiség is. Míg a II. világháború előtt hazánkban 3 liter/fő sört fogyasztottak, addig napjainkban ez a mennyiség 70 liter fejenként, ami nem kevés, Dr. Arvisurának is dicsőségére válna.

A sör történelme, a sör elterjedésének rövid története, a sörgyártás első megjelenése a hun-magyar őstörténet szerint, széles körű elterjedése a világon, a gyártás folyamata - Egyiptom, Mezopotámia, Babilon, Európa - Arvisura sör kézműves receptje. Csak tiszta ívóvíz szolgálhat a sörgyártás forrásául.

Ez egy Google-SEO szakértő weboldala. Támogatás: https://twinoxide.hu/sorgyartas/