A magyar szőlő- és bortermelés évezredes múltra tekint vissza, ennek hagyományait őrzik a mai szőlészek és borászok. A bor egyben a magyar történelem, kultúra és gasztronómia egyik meghatározó eleme.
Dimbes-dombos Tolna
Ha a Tolnai borvidék nevét hallják, sokan nem is tudják egészen pontosan, miről is van szó. Ennek az az oka, hogy Tolna egyike legfiatalabb borvidékeinknek. Csak 1998-tól került kijelölésre, főként a Szekszárdi borvidék korábbi Völgységi körzetéből, néhány további jó bortermő hellyel kiegészítve. Másik oldalról nézve viszont egyik legrégibb borvidékünk, hiszen Szekszárd részeként majd 2000 éves történelmet mondhat magáénak.
Közigazgatásilag Tolna megyében, földrajzilag a Tolnai-dombságon és a Mezőföld délkeleti részén terül el, három elkülönült körzetben. Teljes termőhelyi területe 11 324 ha, amelyből 7362 ha I. osztályú. A szőlőültetvények 2572,9 ha-on terülnek el, ami azt mutatja, hogy a telepítés lehetőségei még messze nincsenek kihasználva.
Minőségi borok Szekszárd árnyékában
A Tolnai borvidék ma vegyesen fehér- és vörösbortermő vidék, az előbbi dominanciájával. Hagyományos fajtái az olaszrizling, rizlingszilváni és a kadarka.
Elterjedt nézet, hogy a Szekszárdi borvidékkel összehasonlítva a Völgységi-dombok valamivel gyengébb minőségű borokat produkálnak. A borvidék borainak megfelelő jellemzéséhez azonban több éves, további megfigyelés lenne szükséges, mielőtt egy ilyen sommás megállapítást kimondunk. A termőhelyi sajátosságok a borvidék számos községében felveszik a versenyt Szekszárddal, maguk a borok pedig még alig tudtak bizonyítani, hiszen erre az eltelt néhány év nem volt elégséges. A korábbi évtizedekben ez a vidék ugyanis Szekszárd hátországaként működött, borait is jobbára „szekszárdi” néven hozták forgalomba.
Magyarország a nagyobb bortermelő országokkal összehasonlítva sok borvidékkel rendelkezik, hiszen Franciaországban például mindössze 14 borvidéket jegyeznek, noha szőlőterületeinek nagysága hazánkénak több mint tízszerese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése