2015. november 15., vasárnap

Sörkönyv

A Corvina Kiadó könyvújdonsága - Sörkönyv - Sörgasztronómia - könyv a sörről. Megjelent!

Vétek György–Rosenstein Róbert: Sörkönyv


Vétek György–Rosenstein Róbert: Sörkönyv Sokan és sokat beszélnek manapság „sörforradalomról”, amelynek nyomán végre Magyarországon is egyre változatosabb és jobb söröket ihatunk, miközben ezek az italok – a borhoz hasonlóan – a gasztronómiában is helyet követelnek maguknak. A Sörkönyvben elmeséljük, hogyan tört ki a sörforradalmi láz Amerikában, miként csapott át Európára, majd érkezett el hozzánk is az elmúlt években. Bemutatjuk a sörfőzés legújabb külföldi és hazai trendjeit, az új sörözőtípusokat, a különféle sörfajtákat és azt, hogy napjainkban miként válik a sör egyszerű tömegtermékből a gasztronómia kiemelt szereplőjévé. Könyvünkből bárki megtanulhatja, hogyan kell sört kóstolni, szervírozni és azt is, hogy melyik sörtípushoz melyik sör illik a leginkább. S hogy megmutassuk, hogy mihez lehet kezdeni a sörrel a konyhában, közel harminc izgalmas étel és néhány sörkoktél receptjét is közreadjuk.

2015. július 7., kedd

VPS = Valódi Pikoló sör!

valódi pikoló sör: a kisebbik pohár - VPS
Üveg, korsó, pikoló, pohár és hordó sör a teraszon

Mondd a csaposnak: VPS rendel!

Világos Pikoló Sör a télikertben


A Budapest Terasz pubjában remek a serital. A fröccstersz csaposa azt mondja, a pikoló olaszul kicsit jelent. A magyar köznyelvben a pohár italt nevezték régebben így. A fogalom ma már inkább csak Máriássy Félix Egy pikoló világos filmje alapján ismert, amelyben Kincse Marcinak régen tetszik a vele egy házban lakó Cséri Julika, de mielőtt szerelmük kibontakozhatna, a fiút behívják katonának. Juli gyárba kerül dolgozni, ahol rossz társaságba keveredik, gyakran mulat hajnalig, fogynak a "pikoló világosok" rendes mennyiségben.

Meg kell jegyeznünk, hogy a kifejezés itt borra és nem sörre vonatkozik elsősorban. Marci egy év után hazalátogat és mélységesen csalódik a lányban, szakít vele. Pedig Juli is szereti a fiút és tőle remélné azt a biztonságot, amely visszavezethetné régi énjéhez és szakíthatna mondén életével.

Kocsmai rendelésnél gyakran félreértik a pikoló kifejezést és 3 deciliter sört szolgálnak fel. Holott a valódi pikoló csak 2 deci. Ezért helyesebb, ha ennek nemzetközileg is ismert rövidítését használod és azt mondod a csaposnak a telefonba: Tömegesen tudni fogja, hogy egy valódi pikoló sört rendeltél kampányszerűen.

Nem pedig három deci liter virtuális SMS-szervert.

Télikert gyártás - Budapest Terasz: Sörivás a Caribi télikert gyártás teraszán. Pszicho blog.

2015. február 1., vasárnap

Sör - Bor - Pálinka

Ezt a versciklust a szerző szuggesztív előadásában volt szerencsém először megismerni, Keszthelyen, a Csokonai-napok rendezvényén, ahol is a mindig tudatosan gömöri nyelvjárásban beszélő költő e szavakkal kezdte előadását: "Ezt a versemet kivételesen gömöri tájszólással fogom elmondani". Hát... betartotta. Egészségünkre!


Hizsnyai Zoltán

Nyár–Ősz–Tél

Sör–Bor–Pálinka

– triptichon –

I


(Présburgi ser-leg)

a szürke csend
az ürgén szürke csönd
– fül vagy csak fülke cseng
mit hanggá gyűrt kecs önt
reá és csüngve csöng
csobban a báj a csent
elhallott ámde szent
világ-nagy kriglibent
s mint szöszke haj lecsöng
az űr kénsárga fent
sárkánybélsárba fent
hűs sert izzad a csap
csebréből majd´ kicsap
csecse csöcs rajt´ a föl
csücsöríts rajta föl
ne vesszen kárba árpa hab

ont sört a sönt
és döntve önt
megdöntve önti a
sort sörbe ölt
löködve tölt
s önt is lecsorgia...

– így jár ki költ
vált sörre sort
combján lészen
foltos a sort

II


(Árpád-medencei bor-szüret)


boroszlán borzong, köd kereng,
borsódzik kosbor, borbolya,
még alig pirkad, épp csak földereng
a borzas tőke, s fel-felhortyog a
bongor alól a csélcsap föld, de reng
a csupasz csülkök alatt már a kád,
kadar-lé kacskáz, mint a vércsapa
rézsút a rézsűn, csemcseg tar borág,
pittyedt biling közt szöszmötöl–
hatol egy szellet lejjebb, szétcsap a
bongyor belekben, bornírt farpofát
próbáló vinkó, ó, te fürge must,
ne kuporítsd le e büszke genust,
légyen nyughelyed deszkaszarkofág,
karcos kadávered
ne gyalázzák kofák,
mert még az áslóg rád mered,
leveted kettős hevedered,
szétpotyognak a dongafák
s szülőöledbe ered leved...
    Mi lesz veled,
    ó, jó magyar,
    kóbor porondba süllyed az agyar?
    avagy miféle hóbort
    a nyers agyagból nyelni óbort?
...Csak annak adj, kit igaz szomj sanyar,
egy verdung csigert lopj elém hamar,
vagy inkább tölts meg mindjárt egy bokályt,
sajtárral hordd a jóféle nedűt,
szagos muskotályt
és hárslevelűt,
zsongjon a bárzsing,
kezdődjön a hepaj;
fogytán a furmint?
hát sebaj!
eressz egy déjá vu-t,
ragadd meg karcos kéknyelűd,
mikéntha hajdan – ó, ne szánd hát,
lapaj kupádba meregess leánykát,
ne szánd csintalant,
markold a csínt alant,
s dönts teli egy vendelyt,
hajtsd fel, mint a pendelyt,
várd meg, amíg megült,
csak azután köpüld,
így lelj benne enyhelyt.

Mert borítja immár iromba
vásznát reád a szürkület,
rozsdát seper a nyári lombba,
idén már nem lesz több szüret.
Az ember lomha, méla, rest,
valami védett szögletet keres,
s még oly makacs,
csimpaszkodik a kacs,
tartja a fürt
helyén az űrt,
pedig a puttony már merő ragacs,
ájult a gége, s a hordó hasas.

Bordó bordűrt borít a borzderes
égboltra bő bornyújából az est...

III.


(A gömöri égettbor tora)

Hej, de őszbe hajlott a határ egyszerre,
rozsda ütközött ki amarra, emerre:
füzek boglya-haján, karcsú cser levelén
– árkok mélyén immár erjed a televény,
dévaj, füttyös szelek járják a hegyhátat,
összeakaszkodnak, egy a másra támad.
Addig gyömöszkélik egymást egyre feljebb,
felrugallik burka ellős fellegeknek.

Szilánkol, darvadoz, igencsak pilinkél,
pedig még a rögöt meg se fogta a tél.
A murci elejét épp csak most hajtánk le,
az újbort meg le se fejtettük még – s ládd, e!
– alig hogy lepi fenn a horhót a porhó,
a csövekben kotyog már a papramorgó.
Cirkál, gebeszkedik, egyszer-másszor cseppen,
alig lel utat a hervadt rézerekben.

A napok már egyre rövidebbek pedig,
s még ez a rövidebb is hamarabb telik,
gyérül, hamvasodik a bozontos üstök –

forró ákovitát ringatnak az üstök.
S egyszerre iszonyú ihatnékunk támad...
Vond meg, Lojzi! Hogy a rák egye a májad!
Bugyogjon a gugyi, zubogjon a cujka!
Durzadjon ágyékunk nagy, hoporcsos sulyka.

Vond meg! Ropjon olyan csárdást rajtam az öl,
hogy cserfes ajkain túlcsorduljon a föl!
Ne leljen magamban a sanda alkonyat,
csobogjon barkómon kétoldalt ácskonyak!
S majdan, ha elapadt terebes csutorám,
sélyémben is legyen ölemnél egy csobán,
takaros batalé, egy csöcsös bokolyó,
még ha csontra fonnyadt is már a fokoló.

Vond! .. De mégse! Nézd, hogy dájcsol, ugrabugrál
vén markomban ama dugván dugva dúlt grál,
csapzik arany prémje, bukéja boróka...,
szája habzik, fújtat, mint a veszett róka.
... Bócorogjunk haza, amíg menni bírunk,
nehogy a dagványban leljük meg a sírunk...
Elernyed a bélhúr, lefittyen a vonó,
három teliholdat vonít meg egy kopó.

Hizsnyai Zoltán - Fonó együttes